Lindus

"Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e, ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük ez az érzelem."

Art is a way of survival

Lilium

Az a ház egy rom volt számomra. Rideg.. üres, halott. Az elmeállapotomat teljességgel tükrözte akkoriban.
Beültem a félhomájba a kádba, és nekikezdett...
Voltak ilyen idők is.

Stamina

Egy idős hölggyel beszélgettem , aki nagyon jól ismer engem. A történetem végén, amit éppen meséltem, csak annyit mondott hogy;
- Mert neked erősnek kell lenned.
Borzasztó felháborodás futott rajtam végig. Mi az hogy nekem erősnek KELL lennem? Miért kéne? Én nem lehetek néha gyenge? Nem pihenhetek meg egyetlen pillanatra sem?!
Mindezt magamba folytva feleltem.
-Miért kellene?
-Mert megköveteli tőled az élet. -válaszolta holt nyugodtsággal. -Hidd el nekem, hogy mégegy olyan erős emberrel mint te, még nem találkoztam. Mindaz amit átéltél, és amilyen állapotban vagy most, s a felfogásod miatt.


THNKS FR TH MMRS

One night and one more time
Thanks for the memories
Even though they weren't so great
"She tastes like you only sweeter, "

Mivan, ha a HALÁL az élet kapuja?

Az állati elme soha nem felejt; és az emberek állatok.

Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet.

Szomorú vasárnap

Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom, hol vagy

Fjodor

Képzelődő és sértődős vagyok, mint egy púpos vagy egy törpe, de igazán mondom, voltak olyan pillanataim, amikor bizonyára örültem volna, ha netán pofon ütnek. Komolyan mondom, bizonyára még abban is fel tudtam volna kutatni valami sajátos gyönyört, természetesen a kétségbeesés gyönyörét, de hát éppen a kétségbeesésben rejlenek a legperzselőbb gyönyörök, kivált ha az ember már túlságosan is tudatában van helyzete kilátástalanságának. Ha pofont kap, akkor éppenséggel majd agyonlapítja az a tudat, hogy szinte ízzé-porrá zúzták. És az a legfontosabb, hogy bárhogyan forgatja is a dolgot, mindenképpen az sül ki, hogy elsősorban ő a hibás mindenben; ami pedig a legbosszantóbb, önhibáján kívül, mondhatnám, a természet törvényei szerint hibás.

Ha a szemedbe nézek, látom egyikünk temetését

"Ha valakinek épp a szemébe nézel, tudd, hogy egyikőtök eltemeti a másikat.Nem tudhatod, te, vagy ő.

Nem számít a korotok.

Nem számít a kapcsolatotok, rokonsági fokotok.

Nem számít a vagyonotok.

Nem számít a munkátok.

Nem számít a vallásotok.

Semmi se számít, csak hogy mennyire tudod ezt teljes lényeddel.

Nincs ebben semmi rossz, vagy jó. Egyszerűen ez van.

Elkerülhetetlen.

Tudd ezt, amikor babát vársz.

Tudd, amikor szerelmes leszel.

Tudd, amikor a szüleidet nézed.

Tudd, amikor állatot fogadsz be, veszel magadhoz.

Tudd, amikor a haveroddal sörözöl.

Tudd, amikor bármihez vagy bárkihez ragaszkodsz.

Örülj az együtt tölthető időnek, de tudd, hogy véget ér.

Csak azt nem tudhatod, melyikőtök temeti a másikat. Lehet, hogy te leszel, lehet hogy ő.

Három időzítés lehet, de nem biztos, hogy azt választanád, amit a sorsod oszt – de szinte biztos, hogy nem tartod tökéletesnek egyiket sem: lehet, hogy te szeretnél előbb halni, szomorkodjon ő? Vagy inkább haljon meg ő, te még maradnál? Vagy haljunk együtt – nélküled biztos rossz élete lenne?

Önzés. Egó. Félelem. Ez a halállal való kapcsolatod, amíg meg nem szabadulsz…

Ellene nem tehetsz, de tudhatod. Ha igazán tudod, elfogadod. Ha elfogadod, nem lesz gond az elengedéssel – sem valaki, sem valami, sem az élet elengedésével.

Ha nem tudod, hiába mondogatod magadnak – amíg magadat, vagy a másikat sajnálod, ha menni kell, nem tudod, legfeljebb érted.

Érteni kevés, szenvedés.

Gyakorolj, járja át a lényed a bizonyosság és szabadulj meg!"

Szóval ha túlélem, akkor találkozunk holnap, igen találkozunk holnap.

A szakadék szélén ülök két barátommal,
Egy üveg tablettával, és egy üveg ginnel.

Ha nem tudsz aludni, akkor nem tudsz álmodni,
Ha nem tudsz álmodni, akkor mit ér az élet?

Bárcsak tudnék repülni, egészen az égig,
Mint egy madár olyan magasra,
Oh lehet hogy csak megpróbálom.